Egyiptomtól a tömeggyártásig
Már a 10. század közepéről van feljegyzés egy tartályt használó tollról: Maad-al-Muizz egyiptomi kalifa ugyanis olyan toll kifejlesztését szorgalmazta, amely nem folyik, nem kenődik, bárki számára könnyű és elérhető a használata - magyarul maga fel tudja tölteni - és akár a ruha zsebben elfér anélkül, hogy minden tiszta tinta lenne. Ez az első toll a hajszálerek működési mechanizmusa alapján juttatta a tintát a tároló tartályból a toll végére.
Az évek, évszázadok folyamán folyamatos kísérletezés zajlott, hogy megértsék, miként kapcsolódik egymáshoz a gravitáció, a levegő illetve a tinta. Emiatt igen lassan - csak a 19. század második felére - alakult ki az eső olyan töltőtoll, amely valóban biztonságos írást tett lehetővé. A 17. században ugyanis nem tudták kordában tartani a tartályból kifolyó tinta mennyiségét, így egy dugó zárta le a kivezető utat, majd egy pici lyukon át próbálták szabályozni. Nem sok sikerrel.
Az első töltőtoll-szabadalom
Három fontos változás kellett ahhoz, hogy a töltőtoll széles körben elterjedt íróeszköz legyen: az irídium végű arany tollhegy, a keménygumi, illetve a szabadon folyó tinta felfedezése. A toll egy iridium végű arany mártós hegyben végződik, mivel az arany ellenáll a korróziónak és rugalmas. Az első szabadalmazott töltőtoll a román Petrache Poenaru-hoz kapcsolódik, aki 1827-ben kapta meg a szabadalmi jogot egy cserélhető patronos töltőtollra. De az első toll, amely mindhárom fenti elemet egyszerre használta, csak az 1850-es években jelent meg. (Wikipédia)
Tömeggyártás
Ahogy sok egyéb dologban, a töltőtollak tömeggyártása is Amerikából indult meg. A 19. század végén a Watermann és Wirt vállalat (New York, Bloomberg, Pennsylvania) oroszlánrészt vállalt a töltőtollak tömeggyártásában, és az első világháború végéig piacvezető is maradt. Sikerét Watermann azzal érte el, hogy a tollhegy hátsó oldalán vezetéket és csatornát alakított ki, amellyel a levegő a felhasznált tinta helyére került, így megakadályozva a folyást és csöpögést.
A feltöltés viszont macerás - és meglehetősen koszos - művelet volt, ugyanis egy nagy tégelyből kellett a tintát a tollba juttatni, amit pipetta vagy bármilyen cseppentő segítségével tettek meg. Watermann mellett Conklin, Sheaffer és Parker volt az, akik kísérleteztek a megfelelő öntöltő rendszer valamint a szivárgás problémájának megoldására.
A két világháború között Európában a német Pelikan cég a horvát Slavoljub Penkala cég szabadalma alapján készült töltőtoll terjedt el, amely a magyar Kovács Tódor dugattyús töltőmechanizmusát használta.
A következő évtizedek a technológiai fejlődés korszaka volt, amelyben Parker és a Pelikan járt az élen: új töltési mechanizmusok születtek, a gumit felváltotta a celluloid, így a tollak már több színben lettek elérhetők. Az irídium végű arany mártós töltőtoll hegyeket felváltották a rozsdamentes acél vagy 14, 18 karátos arany hegyek. A hegyek általában középen félbe vannak vágva, hogy a kapilárisok a tintát megfelelően vezessék. A kalligrafikus tollhegyeken több bevágás is található, amellyel szinte művészi módon szabályozható az átfolyó tinta mennyisége. A három részre vágott hegyű tollakat zenetollaknak is nevezik, hiszen leggyakrabban kottaíráshoz használják őket.
A tollak elterjedésénél még a korabeli kézíráshoz alkalmazkodtak, ezért a hegyek rugalmasak voltak. Jussanak eszünkbe azok a filmekben látott borítékok, amelyeket ilyen töltőtollal címeztek meg. Szívmelengető. A 20. századra viszont már megjelentek a keményebb tollhegyek, amely a tartósságot és erőt sugározta. Hogy hogyan tárolják a tintát és milyen patronok vannak, arról itt olvashatsz bővebben>>
Töltőtollak ma
Még mindig igen nagy népszerűségnek örvendenek, főleg Kínában és Európában. Az acél és arany töltőtollak igazi eleganciát képviselnek. Gyakorlatilag olyanok, mint a műtárgyak.
Golyóstollak története
A golyóstollak a modern íróeszközök legjelentősebb képviselői. Egy henger tartályból és az azt lezáró gömbből áll, amely körülbelül 1 milliméter átmérőjű. A papírhoz érve a gömb forgása szabályozza a papírra jutott tinta mennyiségét. Ennek köszönhetően sikerült átvennie a sikert a töltőtollaktól.
Úgy tartják, hogy Galileo Galilei is tervezett egy golyóstoll szerű eszközt a 17. században, viszont az első valódi golyóstoll szabadalomra 1888. október 30-ig kellett várni, ami John J. Loudhoz (amerikai) köthető.
1910-ben Baum német, majd 1916-ban Van Vechten Riesburg egy másik szabadalmat is elfogadtatott. Az első, valóban sorozatban gyártott golyóstollat Glo Lien Lorenz szabadalmaztatta, a neve pedig „Mungo” volt, amit pár évvel később egy cseh társa is követett. Mindkettőnek ugyanaz volt a hibája: nem tudták megfelelően adagolni a tintát, mert vagy folytak vagy elakadtak. A gravitáció miatt pedig csak függőleges tartásban fogtak.
A sok évi sikertelen kísérletezés után az áttörést három fejlesztés tette lehetővé: a tintajáratok, amelyek a golyó megfelelő tintaellátását tették lehetővé, a kapillárisrendszer és a festékpaszta. Az első Goy Andor valósította meg 1938-ban. A második is Goy nevéhez kapcsolódik: ötlete alapján Kovács Sándor mérnök, az Elveco nevű párizsi cég tulajdonosa függetlenítette a tollat a gravitációtól. A harmadik, a festékpaszta pedig Bíró László József újságíró találmánya, aki hasonlóan a nyomdatechnikában használt tintához viszkózusabb anyagot keresett, hogy ne kenje össze a papírt. Kémikus fivérével Bíró egy olyan golyóstollat hozott létre, amiben a tintát egy rugós szerkezet nyomta ki; a készüléket 1938. április 25-én szabadalmaztatta Magyarországon. Európa több országában a 2. világháború után GOPEN néven forgalmazták.
Bíró a magyarországi zsidótörvények miatt Párizsba majd Argentínába emigrált, tovább kísérletezett a tintával, majd 1943-ban megint szabadalmat kapott és megalakította a Bíró Pens of Argentina céget, és megkezdte a toll sorozatgyártását 1942-től Eterpen, 1943-tól Stratopen majd később, 1944-től Birome (Bíró és Meyne) néven. A Stratopenből az amerikai hadsereg 20 ezer darabot rendelt. Bíró később felismerte, hogy a golyó formája befolyásolja leginkább a toll minőségét, ezért szigorú szabályozást alakított ki.
Típusok
Golyóstollaknak két típusa van: az eldobható és a cserélhető betétes. A golyóstoll minden háztartásban megtalálható, céges logóval ellátott darabok pedig nagyon jó marketingeszközök és népszerű termékek. Emellett olcsósága miatt népszerű rajzeszköz lett, mivel a munkához semmilyen előkészület sem kell. A legnagyobb golyóstollal készített mű (Phillip Blackman Inhuman Pyramidja) két méter magas és másfél méter széles.
Egy márka, amit mindenki ismer: Parker
Ha azt kérnénk, mondj egy tollat, amit ismersz, akkor a Parker biztosan sokaktól említést kapna. Nem azért, mert mindenki tud ilyet otthon tartani, sokkal inkább azért, mert a 130 éves múltra visszatekintő cég megkerülhetetlen irodaszer lett az utóbbi időben.
A cég történetének és fejlődésének legfontosabb mérföldkövei ( a teljes történelmet itt találja):
1888: Egy távírás tanár a Wisconsin állam Janesville nevű városában megunja, hogy folyton a diákok töltőtollát szereli, és létrehoz egy új golyóstollat. Egy évvel később szabadalmat kap majd gyártani kezdi.
1892: George Parker egy helyi biztosítási ügynökkel, W.F. Palmerrel létrehozzák a Parker Toll Vállalatot.
1894: A Parker tovább fejlődik a "Szerencse Ív" nevű tintatovábbító rendszer szabadalmával, amellyel egy csapásra a töltőtollak vetélytársává lép elő.
1917: Az USA Háborús Minisztériumával kötött szerződésnek köszönhetően megjelenik az egyedülálló "Lövészárok Toll", hogy a harctéren szolgáló katonák is tudjanak levelet írni.
1918: Az éves forgalom ekkor már több, mint 1 millió márka.
1933: A továbbfejlesztett tömlőnélküli töltő mechanizmussal jelenik meg az átlátszó Parker "Vacumatic". Az új nyíl végű zsebcsiptetőjével a Parker leghíresebb ismertetőjele jelenik meg. A "Vacumatic" lesz a Parker legsikeresebb terméke a következő 12 évben.
1937: George Parker, a cég alapítója.
1941: Parker 51. születésnapja alkalmából megjelenik a Parker 51, amely a vállalat minden idők legsikeresebb terméke.
1945: A német és olasz csapatok kapitulációjáról szóló szerződés aláírásánál Dwight D. Eisenhower tábornok a saját Parker 51-ét használja, amellyel aláírták a második világháború végét. A USS Missouri fedélzetén Douglas MacArthur tábornok szintén a saját húszéves Parker Duofoldját használja, amellyel a Csendes-óceán térségében zárja le a háborút.
1948: Az USA-ban megjelenő Parker 21 a piac alacsony fizetőképes rétegét célozza meg.
2000: Megújul az egész brand, új logót kap, amellyel már egyértelműen megnyílik az út a fiatalok felé.
Ha hiányzik az irodádból valami, vagy csak otthonra szereznél be pár dolgot, akkor nézz szét nálunk!